Volt az a nap                                                                         2022.05.26.                                                                                                                               Áldozócsütörtök. Az Úr Jézus mennybemenetele. Úgy érzem, kicsit méltánytalanul „elfeledett”, jelentőségét vesztett nap. A nagypénteki és húsvéti történések után, mintha kifulladt volna a megemlékezések ereje.

    A Mennyben lezárul egy időszak. Véget ért egy út, elvégezve a küldetés, befejezve az Isteni terv. Jézus földi pályafutása lezárul és végérvényesen az Őt megillető helyet foglalja el. Az út a bölcsőtől Bethániáig nehéz volt és győzelmes.
    Szeretem ezt a néhány napot: ami Húsvéttól a Mennybemenetelig. Ha arra gondolok, hogy mennyi mindent éltek át a tanítványok ezekben a napokban! Milyen jó lehetett a dicsőséget érezni! Hiszen Jézus megdicsőült testben volt közöttük. Romolhatatlan, hibátlan, sérthetetlen valóságban. Ez a legcsodálatosabb érzés és jövő számunkra is.
   Azután jön az a semmihez nem fogható pillanat, amikor felemeltetett és eltűnt a felhők között. Igen! Mi is várunk egy ilyen napot! Mi is erre készülünk! Mi is felemeltetünk és egy szent, dicsőséges és örökkévaló helyre érkezünk. Várunk és készülünk, mert ránk is vár egy ilyen felfoghatatlan „utazás”. Ez a gondolat mindig izgalommal, örömmel és megrendüléssel tölt el. Beleborzongok, ha rágondolok, milyen különleges lesz ez, milyen leírhatatlan és milyen dicsőséges.

Én ma  így emlékezem. Hálával, örömmel, várakozással és reményteljesen. Tudom, el fog jönni ez a várva várt nap! Mert volt egy ilyen gyönyörű nap!

 

Oldal: MEMENTO
Váradi Krisztina - Gondolatok a teraszon - © 2008 - 2024 - feheryndigo.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat