Váradi Krisztina versei

Szívlenyomat.Megérinteni valakit a szíveddel.Azt akarom,hogy amikor valaki olvassa a soraimat azt mondhassa: ÉREZTEM,hogy MEGÉRINTETTÉL! Hadd történjen meg azért,mert érezte a Te szeretetedet általam.

Képtalálat a következőre: „szép sorelválasztók”          KERESZTÉNY VERSEIM    Képtalálat a következőre: „szép sorelválasztók”

Képtalálat a következőre: „szép sorelválasztók”

 

Mindenhol új vár 

A történelem ma újra írja önmagát,  

Ma az emberiség új reményeket táplál,
Újraindul minden, az élet, a természet, a világ,
Próbálja megérteni egymást és önmagát.

Hisz a történelem újra írja önmagát,
Tavasz van, ébredés, szeretet és friss áldás,
Új szirmot bont a sok virág és új rügyet fakaszt az ág,
Próbálja megmutatni az életet magát.

És a történelem újra írja önmagát,
Van megújulás, mindig eljön a változás,
Új küldetés új célt mutat és hívása elér hozzád,
Próbálja megérinteni benned a csodát.

Most a történelem újra írja önmagát,
Míg felhők közé emelkedve halljuk hangját,
Új parancsa: menjetek, szóljatok és adjátok tovább,
Mutassátok meg merre van az Atyai ház.

Mert a történelem újra írja önmagát,
Mert van szeretet és van még megbocsátás,
Új üzenetet hoz a szél, gyere, az ajtó nyitva áll,
Az Isten téged is hív és kitárt karral vár.

Ma, amikor a történelem újra írja önmagát,
És lehet nem tudod, hogy melyik a jó irány,
Új döntések várnak, nincs jó barát és nincsen jó tanács,
Nézz a felhők fölé, Benne hű társra találsz.

Mikor a történelem újra írja magát,
Te lehetsz a toll, mi megírja saját sorsát,
Újra élsz, újra hiszel és új valóság nyitja kapuját,
Indulj bátran, a végtelen szépség téged vár.

Hisz a történelem most átírja listáját,
Más sorrendben szövik a szabadság fonalát,
S amíg cselszövést árul fennhangon a látszat igazság,
Próbáld meg azt látni, kinek van szüksége rád.

Mert a történelem veled írja önmagát,
Ha küldetésed fellegvárként magába zár,
S hűen végzed a mennyei szolgálatot és elhívást,
Az ember megérti önmagában a csodát.

Képtalálat a következőre: „szép sorelválasztók” 

        Sharon rózsája 
          Nagypéntekre

És felnőtt egy vékony, gyenge ág,
A sivatagban kis rózsaszál.
Rügyei bölcsesség virágát hozták,
Üdén árasztották jóság illatát.
De jeges lehelettel jött a halál
És szirmai vércseppként hulltak alá.
S míg láttam halványodni az életet,
Néztem eltűnő reményemet.
De hitem nem felejt és tudja:
A rózsák újra virágozni fognak.
Te csak várj és figyelj csendesen,
Ne gyászolj mulandó életet,
Ne sirasd elveszett múltadat,
Mert Isten jól  tudja mikor és hogyan,
A rózsák újra virágozni fognak!

Ő az Isten egyetlen Fia,
Szívének kedves választottja.
Ápolta, nevelte öröktől fogva,
Övé volt a mennynek dicső hatalma.
Mégis eljött, hogy az embert megváltsa,
Ő lett bűntelen, bűnünk áldozata.
S míg láttam tovatűnni az életet,
Néztem ébredő reményemet.
Mert hitem nem felejt és tudja:
A rózsák újra virágozni fognak.
Te csak várj és figyelj csendesen,
Ne gyászolj esendő életet,
Ne sirasd elhagyott múltadat,
Mert Isten jól tudja mikor és hogyan,
A rózsák újra virágozni fognak!

Meghalt Sharon drága rózsája,
Összetört testtel, megalázva,
Gyötörte lelkét a világ fájdalma,
Kereszthalál lett az élet forrása.
A sátán ujjongott, de vesztes maradt,
Az élet győzött a feltámadásban!
S ahogy láttam eltörölve bűnömet,
Éreztem megváltott életem.
Hisz hitem nem felejt, mert tudja:
A rózsák újra virágozni fognak.
Te csak várj és figyelj csendesen,
Ünnepeld megújult életed,
A kegyelmet hálával fogadd,
Mert Isten tudja jól mikor és hogyan,
Lelkünk rózsái virágozni fognak!

 

 Képtalálat a következőre: „szép sorelválasztók”

Árulás helyett

Ki mosollyal, ki csókot vetve,
ki kézfogással búcsút intve,
szép szavakkal szirmot hintve,
vagy szablyával és megdühödve,
fogadkozva, esküdözve,
alattomban csendben ülve,
gyűlöletből így szeretve,
kedvességtől vezérelve,
tévedésből kibeszélve,
szívet- lelket megsebezve
véletlen vagy szántszándékkal,
az árulásnál nincsen rosszabb.

Ki megtette már egyszer veled,
vajon ilyet újra nem tesz?
Kakas hangja hányszor hallott?
Tagadás is akkor hangzott.
Barát, testvér mondd mennyit ért
Mikor a rettegés lelket ért?
Bátorság és hitvállalás
kínhalában is megnyugvás.
Annyi szép szó, annyi áldás,
irgalom és megbocsátás,
hit és csodák merre voltak,
mikor a vádlás tüze lobbant?

Keserű a bor kehelyben,
nedű méreggel keverve,
halálos csepp így kecsegtet,
kapzsi vágytól zúg az elme.
Kinek mennyi az értéke,
harminc ezüst, vagy annyi se?
S míg a világ várt remegve,
haláltusát vívott lelke,
vércsepp hullott hideg kőre,
míg az árulás tervét szőtte,
de álnokság helyett így lehet,
a becsület ára a szeretet!

 

Képtalálat a következőre: „szép sorelválasztók”

 

Fent a hegyen vagy völgybe lent 

Az élet könnyű a hegycsúcson járva,
A lelkedben béke és nyugalom van,
De minden más lesz, ha a mély völgybe érsz,
Ne veszítsd el a hited, egyedül sose mész.
Mert az az Isten, Aki fent van a hegyen,
Most lent a mély völgyben is ott van veled,
Helyrehozza, ha elromlott életed,
Mert Ő, aki a jó időkben Isten,
A rossz időknek is Istene.

Hittel haladunk a hegyre felfelé,
Könnyű minden,ha napfényes részre érsz,
De nehézségben, ahol a völgy sötét,
Próbákon át válik hited győztessé.
Mert az az Isten, Aki fent van a hegyen,
Most lent a sötét völgyben is ott veled,
Helyrehozza, ha elromlott életed,
Mert Ő, Aki a nappalokon Isten,
Az éjszakának is Istene.

 

Képtalálat a következőre: „szép sorelválasztók”

 

Tudom, néha kell 

Uram, azt kérem, hallgasd meg imámat,
Hisz oly nagy szükségem van most rád,
Magas hegy előttem a próba
És úgy érzem erőm nincs tovább.
Hitem elfogy, reményem elhagy,
Várlak Uram, hogy válaszod küldd hozzám.

Tudom, hogy néha kell egy hegy,
Néha viharos a tenger,
Néha pusztában kell lenni,
És néha tűzön átmenni,
Azért, hogy újra emlékezzem,
A hűséged kísér engem,
Tanít hinni, bízni Benned,
Bár nem látlak, mégis hiszek.
Akkor is ha fáj, ha szenvedés,
Szerelmed erősebb mindennél.

Nem számít, mi jön életembe holnap,
Lehet, hogy kudarcok sora vár,
Szükség vagy nehézség az utam,
Érzem, Ő, mindig mellettem áll,
Ha hitem fogy, reményem elhagy,
Válaszod akkor is elér majd hozzám.

Tudom, hogy néha kell egy hegy,
Néha viharos a tenger,
Néha pusztában kell lenni,
És néha tűzön átmenni,
Azért, hogy újra emlékezzem,
A hűséged kísér engem.
Hát meghajtom előtted térdemet,
Légy az erőm gyengeségemben,
Mert tudom, engem bármi ér,
Szerelmed erősebb mindennél!
  

 Képtalálat a következőre: „szép sorelválasztók”

Hányszor   

Hányszor?
Ó, hányszor kérdezem magamtól!
Hányszor kell még,
hogy a sors nekem is változást hozzon,
hányszor kell meghalnom, hogy
újra éljek,
hányszor kell elvesznem, hogy
újra megkerüljek.
Hányszor kell elesnem, hogy
megtanuljak járni,
és hányszor kell felállnom, hogy
megtanuljak várni.
Hányszor és hányszor…folyton csak kérdezem,
de kérdésemre eddig nem jött még felelet.

Hányszor tűnődöm el sötét éjszakán,
mikor tör át változás kemény szívem falán?
Hányszor kell tévednem, hogy
megtaláljam a jót,
hányszor kell bolyongni, hogy
 irányom forduljon.
Hányszor kell meghalni saját akaratnak,
hogy feltáruljon énem haldokló világomnak.
Hányszor kell engedni, hogy
megnyerjek egy csatát,
hányszor kell veszteni, hogy
zengjem győzelem dalát.
Hányszor, ó, hányszor kell megbocsássak,
hogy számomra is jöjjön el,
a végső bocsánat.

Hányszor kell béke, a büszkeség helyett
és hányszor kell jóság ott, hol bosszú foglal helyet?

Hányszor, de, hányszor  kiáltom:
Ne! Most már elég!
Nem bír többet a szív és nem bír többet az ész!

…aztán leroskadok és újból csak kérdezem;
hányszor vágyom még letenni terhemet?
Hányszor lesz még könny,
fájdalom és bánat,
hányszor könyörgök még,
míg meghallod imámat?
Hányszor lesz még nap,
mikor lelkem porba hull,
s megértem, hogy új nap,
csak az éj után ragyog,
hogy új aratáshoz elhal a vetett mag,
s az új élet csak áldozatból fakad.

…és akkor, megértem.
Mindig, míg csak szívem dobban,
mindig, minden nap meg kell halnom magamnak!
Meg kell látnom az újat, a holnapot,
hogy bennem a ma, újjászülje a tegnapot!
És akkor,
ha már megértem, a lélek miről zenél,
akkor zengem én is, új élet énekét.
Hisz akkorra már bennem,
minden megváltozott,
s nem számít, hányszor játszom
újból a dallamot.

Meglátom, mit eddig sűrű köd takart,
hogy hányszor, de hányszor újrakezdtem a dalt.
Hányszor és hányszor kaptam újabb esélyt,
hányszor és hányszor emelt fel a remény,
hányszor és hányszor kaptam jót és szépet,
jobbat és többet, mint megérdemeltem.

Hányszor, ó, hányszor nem láttam, mit kellett,
pedig ott volt előttem, az új élet s új kezdet!

Most felemelem fejem és újra indulok
felállok a porból és megyek utamon
mert látom már a célt, ott vár a végtelen…
Újra él a hit, minden lehetséges!

Képtalálat a következőre: „szép sorelválasztók” 

Most kell, most lehet 

Tenni kell! Most!
Mert most még van rá hited.
Lépni kell! Most!
Míg nem köti gúzsba szíved
a félelem.
Tenni kell! Most!
Mert még van rá érdemed.
Lépni kell! Most!
Míg nem lesz béklyó lelkeden
a küzdelem.
Most! Míg lehet!

Tenni kell? Most?
Remegve ezt kérdezed.
Lépni kell? Most?
Mikor vérzik bennem a szív
ezer sebe.
Tenni kell? Most?
Mikor a lelkem remeg.
Lépni kell? Most?
Mikor két lábam mozdulni
is képtelen.
Most? Még lehet?

Most! Tenni kell!
Most legyen még rá hited!
Most! Lépni kell!
Nem kötheti gúzsba szíved
a félelem!
Most! Tenni kell!
Bátorítsd fel lelkedet!
Most! Lépni kell!
Erősítsd a lábad harcra
kész legyen!
Most! Mert lehet!

Képtalálat a következőre: „szép sorelválasztók” 

Már láttad Őt

Kicsoda az Isten?
A kezdet és végtelen.
Láthatod Őt mindenhol és minden egyes percben,
láthatod a szélben, ahogy borzolja a fákat,
láthatod virágban, színben, illatában,
láthatod a vízben, ahogy hullámzik feléd,
vízesésben, patakban, kristálytiszta fényét.
Ott van az erdőben, a mező szagában,
az érett búzatábla hajló kalászában,
 hajnali friss harmatban, s tűző Nap hevében,
az eső hűs cseppjében, s a tiszta hóesésben,
a szivárvány színében, csillogó szemekben,
hulló könnyekben és vidám nevetésben,
tipegő lábakban, reszkető kezekben,
szerető szívekben, s a kimondott „igen”ben.
Ott van a vitákban és a megbékélésben,
a szellő lágy szavában, s a madárcsicsergésben,
ott van a próbákban, mikor felhős az ég,
a nehéz időkben, mikor haldoklik a remény,
a halálos ágynál, hol bánat a kenyér,
az új élet kezdetén, hol beköszön új esély,
a felkelő Napban, mikor feltárul a lét,
s egy új napod lesz arra, hogy minden jót átvegyél,
a nyugvó  Nap sugarában, mikor fáradtan megpihensz,
s körülvesz a csendes éj, míg álmod ringat el.
Láthatod munkádban, hogy van mit végezzél,
láthatod magányban, mert ott van, ha félnél,
láthatod a társban, kit neked szánt az ég,
láthatod barátban vagy ellenségben épp,
ott van betegségben, és hozza a gyógyulást,
aggódó szívekbe bizakodást plántál,
Ő megoldás a bajban, kérdésre válasz,
bőség a szükségben, vigasz a gyászban.
Örömödben mosoly, bánatodban könny,
nyugalomban társad, veszélyben a hős.

Már láttad Őt,
hisz mindenben ott van,
Megérinti szívedet, mikor nagyobbat dobban,
ha megnyílik lelked és körbevesz a csend,
minden lélegzetben Őt érezheted.
Mert látod Őt,
ha lerombolsz magadban minden kőfalat,
s szabad lesz az út, tenni nagy dolgokat.
Akkor, csakis akkor látod meg az élet értelmét,
s csodálod mindazt, mi körülvesz oly rég.
Benned, igen, benned  a szépség csodája rejtőzött,
s visszatükröződik szemedben,
mikor meglátod Őt.

Képtalálat a következőre: „szép sorelválasztók”

Várom Őt  

Várom Őt,
mint őrök a reggelt, mert véget ér az éj,
mint anyját a gyermek, mert vágyja ölelését,
mint a szerelmes jegyesét, mert szívében él,
mint apa fiát, ki nagy útról hazatér.
Úgy várom én is Őt, az Egyetlenegyet,
mikor tűnik fel villámló jellel.

Várom Őt,
mint hideg föld a Nap meleg sugarát,
mint aranyló búzatábla az áldott aratást,
mint érett gyümölcs felüdítő zamatot,
mint kipattanó bimbó illatos virágot.
Úgy várom én is Őt, a mindenség Urát,
mikor hallom meg zendülő hangját?

Várom Őt,
mint szolga, ki hűséggel végezte dolgát,
mint a hírnök, ki fontos üzenetet ad tovább,
mint harcos, ki győztesen haza érkezett,
mint vándor, aki végre otthonára lelt.
Úgy várom én is Őt, a Királyok Királyát,
mikor dicsőn a felhők közt megáll.

Várom Őt,
mert tudom, ígéretét valóra váltja,
mert hiszem, helyet készített nekem országában,
mert meghozta értem a legnagyobb áldozatot,
mert számára igazán értékes vagyok.
Ezért, várom én is Őt, s érzem, már jönni fog,
és akkor színről-színre láthatom!

Várom Őt, tudom, visszajön,
s elviszi az övéit túl égen és felhőkön!

Képtalálat a következőre: „szép sorelválasztók” 

Egy szó 

Elég volt egy szó: legyen!
És a sötétségből világosság lett.
Az éjben millió csillag fénylett az égbolton,
S a Nap a felhők között fennkölten ragyogott.
Csak szóltál, Uram,
És meglett a mindenség,
Minden dicső kezed munkájáról beszél. 

Elég volt egy szó: legyen!
És néped előtt kettévált a tenger.
Víz fakadt a sziklából, az erős fal leomlott,
A menyből küldtél a szükségben táplálékot.
Csak szóltál, Uram,
És nem volt semmi hiány,
Minden körülmény között Te jelen voltál. 

Elég volt egy szó: legyen!
És királyaid népeket győztek le.
Hű szolgádra oroszlánok közt angyal vigyázott,
S idegenbe adott fiú fejtett meg álmot.
Csak szóltál, Uram,
És mindörökre győztél,
Minden terved véghezvitted az emberért. 

Elég volt egy szó: legyen!
És elveszett bűnösből megváltott lett.
A sötét veremben nem hagytál meghalni engem,
A pusztulás gödréből emelted ki lelkem.
Csak szóltál, Uram,
És én új ember lettem,
Minden bűnömet a mélységbe vetetted. 

Elég volt egy szó: legyen!
És a gyászruhából örömünnep lett.
Sziklára állt lábam, megerősödtek lépteim,
Új éneket zeng ajkam, Nevedet dicséri.
Csak szóltál, Uram,
És jó, hogy hallottalak,
Minden nap vezet bölcs szavad hatalmasan.

Mert elég egy szó: legyen!
És a szívem Istenem készen lesz.
Életemben minden akaratod szerint legyen,
A vágyam, hogy mindenben engedelmes legyek.
Ó, csak szólj, Uram!
És megtenni kész vagyok!
Egy szó: legyen. Legyen meg a Te akaratod!

Képtalálat a következőre: „szép sorelválasztók”

Mosoly 
(amit nekem jelent)

A mosoly egy tánc,
mely felkéri lelkedet,
s boldog keringőt kezd
lejteni veled.
Libben a ruhája
ahogy suhan,
minden gond és baj
immár mélybe zuhan.
Csak pörög és forog,
egyre kecsesebb a mozgás
minél többször lejti el
a mosoly a táncát!

A mosoly egy kép,
mely nem kopik meg soha,
s büszke a művész rá
mert ő alkotta.
Minden ecsetvonás
édes érzés,
minden egyes szín
az örömről beszél.
Csak színez és színez,
egyre szebb lesz a festmény,
minél többször festi meg
a mosoly a képét!

A mosoly üzenet,
minden emberhez elér,
gazdagnak, szegénynek
ugyan úgy sokat ér.
Minden kicsi hangja
gondoz, ápol,
minden rezgés
egy szívhez hozzá szól.
Csak adni és adni
egyre jobb lesz a világ,
minél többször osztod szét
ajkad vidám mosolyát!

Képtalálat a következőre: „szép sorelválasztók”

Milyen legyek?

Kérdeztem magamtól: Milyen legyek?
Bárhogy is kerestem, nem jött rá felelet.

És kérdeztem a sorstól: Mondd, milyen legyek?
Az idő s a jellem próbája ez.
Válasz volt ez is, de a kérdés megmaradt,
s a felelet rá mind jobban elmaradt.
Teltek a napok, hetek és hónapok,
s a sors a válaszon egyre csak gondolkozott…
Fordult a kereke, hol lassan, hol gyorsabban,
nyikorgott is néha, keservesen sírva.
Olykor a válasz csak ennyi volt búsan, csendesen:
Tűrni kell a szenvedést, ha elbírod, ha nem.
Légy kitartó és bátor, fogadd, mit adok én,
ne lázadj, ne csüggedj, mindig csak jót remélj!
Aztán jött egy újabb rész, a kerék csak úgy pörgött,
rohant az öreg sors, új erőt is gyűjtött.
Kiáltott hangosan, bőszen integetve:
Vedd fel a ritmust, nem várhatsz, ne késs el!
Fejlődik a világ, úgy rohan az élet…
Jól vigyázz, ki lemarad, vesztes lesz belőle!
Haladni kell, buzgón, mindenen keresztül,
Nem várhat most a perc, a ma holnap elévül.
A sors így váltotta válaszát nap, mint nap,
s, hogy milyen legyek, meg nem mondhatta.

S kérdeztem az emberektől, de mindenki mást mondott.
Hogy legyek szegény, meg legyek gazdag,
legyek dolgos, meg kényelmesen lusta.
Legyek büszke és alázzam meg magam,
legyek magabiztos és éppen bizonytalan.
Legyek sikeres, nagyratörő, heves,
vagy éppen meghúzódó, szelíd és csendes.
Legyek vidám, harsány és kacagó,
vagy alig látható mosoly mögé búvó.
Legyen sok barátom, legyek jó társaság,
vagy legyen elég néhány kedves embertárs.
Legyek! És tudják mások is, hogy vagyok,
vagy csak hagyjam eltűnni a múló tegnapot.
S kérdezem újból és újból az embereket,
de jó választ adni, senki nem tud nekem.

S megkérdeztem az Istent, Ő tudja, hát mondja meg!
Milyennek teremtett, milyen kell, hogy legyek?
Mi a célja létemnek, s a terve mi velem?
Mi végre élem napjaim s telik az életem?
Hol az út, min járjak, haladnom merre kell?
Száz és száz kérdés vetődik bennem fel.
Mért dobog a szívem, a lelkem mért remeg?
Miért kel fel a nap s indulnom hova kell?
Meddig lépjen a láb s a kezem mit tegyen?
Szememmel mit lássak s fülem hogy hallja meg?
Ajkam melyik szót mondja ki hangosan,
s mire mondja az értelem, ha hallgatsz, bölcs maradsz?!
Merre száll a gondolat vágyam röpítve szét,
eléri-e az életem titkos, rejtett végét?

S megkérdem újra Istent, mert tudja, hát mondja meg!
S Ő hozzám hajolva átölelt, s azt súgta csendesen:
Nos, mi végre? Ó, csak azért, hogy szeress!
Hogy oltáromon elégjen életed.
Hogy lángoljon a szíved Nevem hallatán,
s meginduljon benned, ha csüggedőket látsz.
Hogy vigaszt nyújtson a szó, mi ajkadról felszáll,
hogy öröm légy a gyászban, a bajban szabadság,
megoldás a gondban, a viharban támasz,
mondd csak, ember ennél többet mit kívánhat?
Napsütésben árnyék, a hidegben onts meleget,
az árnyékban fény legyél, világíts sötétben.
A rosszban jó maradni, az árvízben a gát,
a pusztaságban forrás légy, a vándornak megnyugvás.
Erő légy kudarcban, a veszteségben adj,
mondd, tehet az ember ennél szebb dolgokat?
Arra lettél teremtve, hogy Bennem s Értem élj,
értsd meg, hogy az ember önmagában mit sem ér!
Az a célom s a tervem teveled,
hogy Istent s embertársad magadnál jobban szeresd!

S megkérdeztem Istent, hogy akkor mondja meg,
az ember ennyi minden jót, hogyan tehet?
A válasz egyszerű, a szívembe írta ezt:
Csak élj és szeress! A léted titka ez!

Képtalálat a következőre: „szép sorelválasztók”

Hazavár még most is

Bolyongtam a világban, célt keresve, céltalan,
Hátrahagyva, mi gondtalan, boldogsággal telve van.
Kikértem a részemet, majd otthagyva mindenem,
Elindultam, hogy utam járva, élhessek a nagyvilágban.

Találtam is sok barátot, ki egyetértett, velem tartott,
Meglett, mire mindig vágytam, tárt karokkal engem vártak.
Szerettek és megbecsültek, főhelyre is felültettek,
Volt sok szép szó, sok dicséret, ígéretek sorra gyűltek.

Követőm is bőven akadt, könnyű élet, gond, se harag,
Nincs elvárás, se követelmény, sem szabályok és semmi kérés.
Földhöz ragadt hagyományok, gúzsba kötő akadályok,
Rendszerek és egyéb „láncok”, béklyóba zár, megfulladok…

Na, de ennek most már vége, szabadságra leltem végre!
Életembe nem szól senki, magam ura tudok lenni.
Ha fizetni kell, hát fizetek, pénzzel bármit elérhetek.
Szerezhetek sok barátot, pozíciót, boldogságot.


Ment is ez így egy darabig, míg újdonság volt, csupán addig.
Aztán fénye kezdett kopni, csillogása is kihunyni,
Untattak már a barátok, üres napok, kóborlások,
Pénzem lassan fogyni kezdett, sok tervem is kútba esett.

Szép napoknak immár vége, nehéz idők járnak erre,
Egyre lejjebb, lejjebb csúsztam, a lejtőn már meg nem állhattam.
Rongyos lett a sok szép ruhám, így éltem egy mocskos tanyán.
Züllötten és elhagyatva, magányosan búslakodva.

Hazamegyek! – jött az ötlet, otthon mégis csak szerettek…
Megöleltek, enni adtak, biztatóan mosolyogtak,
Bocsánatra leltem mindig, kijavították hibáim,
Segítettek, hogyha kellett, hálát nem is vártak érte.

Fiú voltam és nem szolga, hogy kerültem ilyen sorsra?
Hazamegyek…, biztos várnak…, hátha van hely még a házban…
Atyám tán még mindig szeret, talán bocsánatot lelek?
Nem baj, ha nem fiú leszek, az a fő, hogy otthon legyek…!

Elindultam nehéz szívvel, kétségekkel telt lélekkel,
Mégis sokkal jobb lett minden, reménykedtem és siettem.
Tudtam, már csak könnyebb lehet, ha az Atyai házhoz érkezem,
Bármi legyen, nem érdekel, lesz otthonom, új életem!

Hosszú utat végigjárva, megláttam az öreg házat.
A kapu tárva, Atyám ott áll, fürkészve néz, valakit vár.
Megpillantott, hozzám futott, kitárt karral, így fogadott,
Átölelt és könnye pereg, tékozló fia megérkezett!

Ünnepel az egész család, ki eltévedt, most visszatalált,
mert hűséges az Atyai szív, irgalmával, ím hazahív!
Nem számít, hogy merre jártál, bűnös vagy és mocskos ruhád,
Milyen régen vagy már távol, milyen nagy az adósságod.

Innen nem lehet elkésni, az Atya hazavár, még most is!

                                   Képtalálat a következőre: „szép sorelválasztók”

Egyszer minden véget ér

Egyszer az életünkben minden próba véget ér,
Egyszer mindenki,ki visszahúz, az életünkből félre lép,
Egyszer minden akadály ,mi gátol, eltűnik,
S meglátjuk a Napot, mely felhő mögött bújik.
Egyszer minden ajtó mögöttünk csendben bezárul,
Egyszer minden mi fáj, a múltban elhalványul,
Egyszer minden árnyék eltűnik, ha ráesik a fény,
S meglátjuk magunkat, mint egy tiszta tükörkép.
Egyszer minden kapcsolatunk változik, véget ér,
Egyszer minden titok elveszti értékét,
Egyszer minden jelen múlttá átváltozik,
S meglátjuk az életünket, ahogy velünk távozik.

Egyszer mindennek vége, igen, vége szakad,
Mindennek mi fáj, mi rossz, mi dönget falakat,
Mindennek, miért könnyünk úgy pereg,
Mindennek, amiért a lelkünk bennünk megremeg,
Mindennek, amibe a szív majd bele hasad,
S a lábunk roskadva jár súlyos terhek alatt.
Mindennek, mi megbénítja tettre kész kezeink,
S hiába kész a lelkünk, a testünk nem segít.
Mindennek, mi béklyóba zárja vágyunk, álmaink,
S céljaink hiába várnak, mert az elménk magába zárja.

Egyszer életedben minden próba véget ér,
Ha a Siralom-völgyén bátran végigmentél,
Ha keserűség mocsarába nem ragadtál bele,
Ha a Csüggedés-tavát is átúsztad csendesen,
Ha mély gödörben állva találtál szabadulást,
S elfogadtad békében, amit az élet neked kínált.

Egyszer, igen, egyszer csak minden véget ér,
Ha a Mindenség Ura így szól fentről: ELÉG!
Mert Isten tudja, meddig bírja még kevés erőnk,
Nem ad nagyobb próbát, mint amit elviselnénk,
Nem rövidült meg keze, amit segítségül nyújt ma,
Nem kevesebb az irgalma, mivel bennünket hordozhat,
Nem lett drágább kegyelme, miben minden napon élhetsz,
Nem lett kisebb értéke hű szerelmének.
Nem szegi meg ígéretét, melyet neked tett,
Nem feledkezik meg rólad, el nem engedi kezed.
Ó nem, Ő nem hagy el minket soha-soha,
Bármilyen rögös az út és nehéz a próba,
Bármily súlyos a kereszt és érhet száz ütés,
Ő ismeri életünk minden apró percét,
És igen, Ő segít, hogy a harcokon végig mehess,
Hisz’ az Ő kezében van az egész életed.
Így biztos lehetsz benne, hogy egyszer minden próba véget ér,
Mert a Mindenható Isten egyszer azt mondja: ELÉG!

Képtalálat a következőre: „szép sorelválasztók”

Van 

Van hang, mit csak a csendben
hallunk meg,
Van kéz, mit csak titokban
fogunk meg,
Van kép, mit csak sötétben
láthatunk,
Van szó, melyet némán is
kimondunk.

Van szív, mely csak vágyunkban
dobog át,
Van könny, mely gátat sosem
törhet át,
Van seb, melynek vérezni
nem szabad,
Van kút, melyből többé víz
nem fakad.

Van út, melyen mi el sem
indulunk,
Van cél, hová soha el
nem jutunk,
Van bűn, amit elhagyni
oly nehéz,
Van súly, mit lelkünk hord
teherként.

Van társ, ki mellettünk áll
szüntelen,
Van ház, hol várnak minket
kedvesen,
Van nap, mikor ott csillog
a remény,
Van hit, mely a kőfalon
is átlép.

Van hegy, minek orma
hívón int,
Van völgy, hol erősödnek
lépteink,
Van híd, a láthatatlan
lét felett,
Van tett, mely meghaladja
erőnket.

Van láng, amely perzsel
és késztet,
Van tűz, mely mindent
feléget,
Van víz, amely szomjat
olt, ha kell,
Van ár, mely pusztítón
sodor el. 

Van hang, mit hallanunk kell
a csendben,
Van kéz, mit bátorítva
fognunk kell,
Van szó, melyet némán kell
kimondani,
Van oly kép, melyen életemnek
kell látszani!

 Képtalálat a következőre: „szép sorelválasztók” 

Volt 

Volt idő, mikor hittem
minden kimondott szónak.
Volt idő, mikor vártam
a vágy váljon valóra.
Volt idő mikor kértem,
s azt hittem, hogy kapok,
Volt idő mikor adtam
gondolva, segíteni tudok.

Volt erőm arra, hogy a
harcot magam vívjam meg.
Volt erőm ahhoz, hogy a
viharban is álljak meg.
Volt erőm akkor, mikor
kudarcok sora várt,
Volt erőm abban, miben
mindenki csak összeomlást lát.

Volt remény bennem, habár
alig pislákolt a hit.
Volt remény bennem, habár
a lelken folyton sírt.
Volt remény nekem, mert
tudtam, kiben bízhatok,
Volt remény nekem, mert
Isten a tenyerén hordozott!

Volt örömöm azért,
mert láttam a változást.
Volt örömöm azért,
mert szemem szépet lát.
Volt örömöm azért,
észrevettem a jót,
Volt örömöm azért,
mert Valaki mindig biztatott.

Volt imám, ami biztos
meghallgatásra talált.
Volt imám, mely válaszra
már nagyon régen vár.
Volt imám, mi ajkamról
egyből a mennybe szállt,
Volt imám, mi nem tört át
magányos, rideg szobám falán.

Volt bánatom, amitől
lelkem némán zokogott.
Volt bánatom, amitől
minden érzésem halott.
Volt bánatom, amitől
életem darabokra hullott,
Volt bánatom, ami csak
könnyező virágokat hajtott.

Volt idő, mikor minden
kimondott szó igaz volt.
Volt idő, mikor a vágy
valósággá változott.
Volt idő, mikor a jó
értéknek számított,
Volt idő, mikor tudtam,
hogy adni és kapni is tudok.

 Képtalálat a következőre: „szép sorelválasztók”

Lesz 

Lesz majd egy nap, mikor
előbújik a Nap.
Lesz majd egy nap, mikor
éjjel a csillagok szebben ragyognak.
Lesz majd egy nap, mikor
minden fájó könny felszárad,
Lesz majd egy nap, mikor
együtt élsz a boldogsággal.

Lesz majd egy társ, aki
mindig melletted áll.
Lesz majd egy társ, aki
az esőben is veled együtt sétál.
Lesz majd egy társ, aki
megérti gondolatod,
Lesz majd egy társ, aki
átérzi minden bánatod.

Lesz majd egy terv, ami
szívedben születik.
Lesz majd egy terv, ami
napjaidat értékesebbé teszi.
Lesz majd egy terv, ami
munkáddal megvalósul,
Lesz majd egy terv, ami
álmodra jön válaszul.

Lesz majd egy hely, ahol
megnyugvásra találsz.
Lesz majd egy hely, ahol
nem bánthat többé ez a gonosz világ.
Lesz majd egy hely, ahol
a lelked is békére lel,
Lesz majd egy hely, ahol
találkozhatsz Istennel!

Lesz majd egy szív, melynek
dobbanása tiéd.
Lesz majd egy szív, melynek
szeretete a földtől az égig ér.
Lesz majd egy szív, melynek
lüktetésével eggyé válsz,
Lesz majd egy szív, melyben
örökké ott élsz tovább.

Lesz majd egy nap, mikor
meg kell látni a Napot!
Lesz majd egy nap, mikor
neked kell fényes csillagként ragyognod!
Lesz egy nap, mikor
te szárítasz fel könnyeket,
Lesz majd egy nap, mikor
a boldogság te magad leszel!

 Képtalálat a következőre: „szép sorelválasztók”

Ajándékok 

Ajándékba kaptam egy életet.
Kaptam hozzá lelket és új szívet.
Kaptam hozzá tüzet, hogy benn lánggal égjen.
Kaptam hozzá vágyat, hogy a Teremtőre nézzek.
Kaptam vele sok célt, hogy a távolba lássak.
Kaptam ösvényeket, hogy azokon járjak.
Kaptam ötletet, így új dolgokat alkothatok.
Kaptam képzeletet, mivel messze szárnyalhatok.
Kaptam gondolatot, mely a láthatókon túl lát,
És kaptam reménységet, mely átvisz sötét éjszakán.

Képtalálat a következőre: „virág sordíszek”

Ajándékba kaptam érzelmeket.
Kaptam hozzá mosolyt és könnyeket.
Kaptam hozzá békét, hogy nyugalomban éljek,
Kaptam hozzá hitet, hogy bátran adjak belőle.
Kaptam vele derűt,hogy kitartsak mindvégig.
Kaptam szavakat, hogy elűzzem, mi rémít.
Kaptam jóságot, mitől lelkem virágokat hajt.
Kaptam szeretet, mitől pusztában víz fakad.
Kaptam együttérzést, mely lehetőséget talál,
És kaptam bizakodást, mely elkísér sötét völgyön át.

Képtalálat a következőre: „virág sordíszek”

Ajándékba kaptam embereket.
Kaptam hozzá időt és tetteket.
Kaptam hozzá szülőt, hogy felneveljenek.
Kaptam hozzá testvért, hogy támaszom legyen.
Kaptam sok barátot, kik mellettem állnak.
Kaptam társakat, akik velem tartanak.
Kaptam gyermeket, ki beragyogja minden napom.
Kaptam családot, melytől kincseimet kapom.
Kaptam a páromat, az életem jobbik felét,
És kaptam kegyelmet, mely ismer, de el sosem ítél.

Képtalálat a következőre: „virág sordíszek”

Ajándékba kaptam nehézségeket.
Kaptam hozzá erőt és értelmet.
Kaptam hozzá időt, hogy kijussak belőle.
Kaptam hozzá dühöt, hogy hajtson előbbre.
Kaptam vele lépcsőt, hogy máshonnan lássam.
Kaptam örömöt, hogy ne győzzön a bánat.
Kaptam emléket,mi a csüggedésben vigasztal.
Kaptam új esélyt, mi a jövő felé mutat.
Kaptam próbát, mi a küzdelemre felkészített,
És kaptam Valakit, Aki végig fogja kezemet.

Képtalálat a következőre: „szép sorelválasztók”

Érdekes találkozás 

Találkozott a Szív az Ésszel.
Az Ész azt kérdezte nagy mellénnyel:
Na, kicsi Szív, mondd, mit érzel?
S a Szív halkan, ezt a választ adta bölcsen:

Ó, énbennem sok szép lakik;
itt a jóság, mindig segít,
aztán jön a türelem, mely békességet teremt,
lakik itt még szelídség, öröm, hűség, szívesség,
a szeretet is itt lakik,
s megbocsátás is betekint.
Együttérzésnek is van hely még,
 alázattal jól megfér,
és itt van még a szerelem, szenvedély és emlékek.
Mit érzek?- hát csupa jót,
lüktetek és dobogok!

Az Ész gúnyosan mosolyog:
Buta Szív csak ennyit tudsz?
És a bánat, fájdalom, gyász, csalódás, kudarcok?
Szomorúság és veszteség,
s ha elfogy a szép reménység?
Mi marad? A szenvedés.

„Győztem!”- gondolta az Ész,
a hatalom a tudásé!

Az értelem, az én vagyok,
érzéseket uralok.
Gondolkodni, az a lényeg, az érzések itt mit sem érnek!
A látszat, bizony az a fontos,
fenntartani, legfőbb dolog,
mert a szívbe, ugye, senki sem lát,
de arcod látja ország, világ!
Így oktatta Szívet az Ész,
s a Szív búsan lefelé néz.

Majd lágyan búgva, kedvesen,
az Észre néz és így felel:
Hiába van oly sok ész, tudás, hatalom, mondd, mit ér,
ha nincs érzés, mi bennem él?
Nincs, mi küzd, az emberért.
Érzés nélkül nincs dobbanás,
Így leli az ember halálát.

Elhallgatott most az Ész,
a bölcs szív milyen sokat ér…
Megváltozni nem tudott, külön utat választott.
S milyen soká tart az út,
míg a szív az ésszel összefut.

 
Képtalálat a következőre: „szép sorelválasztók”

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                                               Képtalálat a következőre: „szép sorelválasztók”

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 18
Tegnapi: 43
Heti: 165
Havi: 421
Össz.: 73 510

Látogatottság növelés
Oldal: KERESZTÉNY VERSEIM
Váradi Krisztina versei - © 2008 - 2021 - feheryndigo.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »