Fehér Yndigó

Szívlenyomat.Megérinteni valakit a szíveddel.Azt akarom,hogy amikor valaki olvassa a soraimat azt mondhassa: ÉREZTEM,hogy MEGÉRINTETTÉL! Hadd történjen meg azért,mert érezte a Te szeretetedet általam.

                                                                                                           VERSEK HÚSVÉTRA SZERETETTEL

 

 

 

 

 

Az emmausi  úton

Ha utad éppen  Emmausba vezet,
S szívedből a remény magja is kiveszett,
Hitetlenül menekülsz egyre messzebb,
S nem érted, mi előtted beteljesedett,

Próféták szava nem él immár benned,
A csalódás álmaid sötét verme lett,
Érzéseid csapkodnak szárnyszegetten,
S a gyász borít egedre sűrű felleget,

Űr tátong, hol maradnod kellett volna,
Beszippant a feledés örvénylő tava,
Türelmed és hited árván zokogja,
Hogy ne várj tovább, hisz vágyad a sors pora.


Hol a dicsőség helye halványodó,
S holnap kétsége lassan mindent eltipor,
Félelem zár elmédre néma béklyót,
S rabláncon vergődő akaratod fogoly.

Magányos utadon melléd szegődve,
A régi szavak újra visszacsengenek
És kísérőként ismerősnek tűnve,
Jó barátoddá lesz majd ott egy idegen.

A hangja balzsam, reményt hozó virág,
Mely éppen terád hinti öröm illatát,
S hogy repdesni kezd lelked pilleszárnyán,
Szíved gerjedezve dobban vérbársonyán,

Vigasz harmata létszirmodra száll,
Felismered, ki volt az égi útitárs,
Mennyekig ér a háladal kiáltás,
S a zengő hang, mint szózat, szent pecséttel áld.

Minden megtett lépés csöppnyi áldomás,
Mely híven őrzi múló élted zálogát,
Míg úgy fogad az eltűntnek hitt barát,
Mint az örök idők földi vándorát.

 

Szonettek ünnep után 

 I.

Roskadásig teli asztal, ünnepi hangulat.
Az emberi szívben vajon mi marad?
Templom, barátok, örömteli, nagy találkozás.
Érzéseinkkel vajon mit viszünk tovább?

Feltámadás ünnepe olyan sok reményt ígért,
Új élet, más kezdet, változásról beszélt.
Frissítő tavaszi szél megújulásról hoz illatot,
Vajon valami bennünk is megváltozott? 

Színes pompában éli meg napjait a lelkünk?
Szépséges virágot fakaszt-e életünk?
Szavaink nyomán érik-e ízes gyümölcs életfán?
S hinti-e egy kézfogásunk gyógy balzsamát?

Vajon üdvözít-e az út, hol követnek mások?
S kitart-e a szeretet, ha jönnek hétköznapok?

II.
Ha bánatos szívvel elhagytuk Jeruzsálemet
És az utunk Emmaus felé vezet,
Magányunkban a jövő kétségekkel teli lesz,
Örömhírt hozó társ mellénk szegődik-e?

Észrevesszük-e mi a fontos nekünk igazán,
Vajon jó helyen remélünk találkozást?
Tudunk-e hinni abban, ami csodákhoz vezet,
Vagy maradunk hitetlenek és remény vesztett?

Felismerjük-e a hangot, ha nevünkön szólít,
Tudjuk-e a választ, ha tagadott szívünk?
Követjük-e végig, ki értünk életét adta,
Hullik-e hálacsepp tövises utunkra?

Vajon gyógyít-e a szó, mit hallanak mások?
S elég lesz-e a bizalom, ha jönnek nehéz napok?

III.
Vajon az érzéseid mit visznek tovább?
Ünnepnapon volt, örömteli találkozást?
Vágyakozó szívedben vajon mi maradt?
Roskadásig megtelt érzés és boldog hangulat?

Vajon valami benned is megváltozott?
Friss tavaszi szél megújulásról hoz illatot?
Új élet, más kezdet, változásról beszél?
Feltámadás ünnepe neked is reményt ígért?

Örömhírt hozó társ melléd is szegődött!
Megváltott életedben találkozott múlt és jövő!
Olyan úton járhatsz, ami csodákhoz elvezet,
Észre kell venned, ami igazán fontos neked!

Akkor megtart majd hited, ha félnek is mások!
Kell, hogy legyen reményed, ha félsz is a mától!

Húsvéti körkép

 A tömeg

tegnap még hangos hozsannát kiáltott,
Dávid Fiában zsidó királyt látott,
dicsőség és remény övezte minden léptét,
ünneplő tömeg várta sok hősi tettét.

Ma meg csak állnak s várnak ítélő szót,
„feszítsd meg-et” kiáltva vért szomjazók,
bosszúéhes szívük halált ártatlanra kér,
nem ébred irgalom Isten Fiáért.

Kapjon hát kegyelmet egy rabló-gyilkos,
mint az, ki segített s gyógyulást hozott,
haljon meg az, ki enyhített annyi szenvedést,
Ő érdemli a szitkot és megvetést.

Hálátlan ember ítélkezik vakon,
hite és reménye régen megkopott,
homály fedi előlük a felismerést:
szabadulásra itt a lehetőség!

Tegnap még öröm és világosság volt,
Ma már a halál és üresség honol.

Mint bárány
némán tűrte a gúnyt és gyalázatot,
bűntelen volt mégis büntetést kapott,
hatalma oly nagy, az élettel felér,
de önként halálba ment az emberért.

Dicskoszorúja töviskorona volt,
Csodás tettekért korbácsütést kapott,
Vállán vitte szégyen úton súlyos keresztjét,
megvetetten halt meg, gyűlölt emberként.

Betegséget, vétket, fájdalmat hordott,
áldásként jött, mégis maga lett átok,
nem várta hála sem az áldozatért,
bűnhődött tisztán a világ szennyéért.

Útja Golgotától a mennyig tartott,
Halálával az élet diadalt aratott!

Feltámadt
hősként jött elő a hideg sírboltból,
örökké él Ő, ki nemrég halott volt,
kárhozat rabláncát hatalmával törte szét,
vérével fizetett szabadságunkért.

Engedelmesen végigment az úton,
megtett mindent, mit Atyja rábízott,
Ő lett számunkra is a legnagyobb ajándék,
hű közbenjáró értünk az Istennél.

Nem tarthatta lelkét fogva a pokol,
győztes élettel ment át a halálon,
átszegzett kezén sebek jelzik szeretetét,
neve hallatán meghajol minden térd.

Újjászületés sarjadt feltámadásból,
örök élet forrása szent áldozatból.

Győzelem   

Mikor a gonoszság azt hiszi győzött
és felemelt fejjel jár,
mikor fennhangon kiáltva hirdeti,
hogy a jónak vége már,
mikor halál ül tort az élet fölött
és büszkén kiált vivát,
mikor a sötétség kezd uralkodni
a fényesség trónusán…

akkor, ó, akkor te nem adhatod fel
gyáván letéve lantot,
akkor, ó, akkor kell erősen fogni
és forgatni a kardot,
akkor, ó, akkor bátorodjon szíved
és hő vággyal lángoljon,
akkor, ó , akkor tudod visszavenni
mihez neked van jogod. 

El ne hidd, hogy halálban sorvadsz el, mert
nem fog enyészet élőn
és ne csüggedj el, még nincs minden veszve,
mert itt nem úr az idő.
S nem takarhatja arcunkat gyászlepel,
hisz nincs sír száján a kő
és hinni kell, hogy a sötét sír helyett
ma is az élet győz!

Mikor a gonoszság azt hitte győzött
és hirdette hatalmát,
mikor emelt fővel járkált a földön
gyalázva Isten Fiát,
mikor a Bűntelen keresztfán függött
és vívott haláltusát,
akkor, igen akkor lett büntetésből
kegyelem, s szabadulás!

 

Az én virágvasárnapom 

Jeruzsálem, a dicső város
szélesre tárta kapuit,
utcáin tolong a nagy tömeg,
ünnepelni készülnek.
Fala oly büszkén, erősen áll,
várja, hogy jöjjön a Király,
szabadulást, megváltást hirdet,
van Messiás-ígéret!

Falakon túl, szamáron ülve
valaki keservesen sír,
Jeruzsálem pusztulásáról
és haláláról beszél.
Arca oly szelíd, békésen jár,
lassan halad végzet útján,
bevonulása mégis dicső,
ünneplő tömeg között.

Pálmaágak hullnak a földre,
ruhát terítenek elébe,
térdre borulnak az emberek,
hozsannáznak Nevének.
Alázattal fogadja üdvük,
nem kér dicsőséget tőlük,
tudja jól, hogy mind ez hiába,
értük fog menni halálba.

Ismerte az utat, mi várt rá,
ismerte kínos keresztfáját,
szent volt, mégis vállalta a bűnt,
hordozta minden vétkünk.
Értünk jött és bevonult egy nap,
itt járt köztünk, diadalmasan,
király volt Ő, rég várt Messiás,
Ő, ígéret-beváltás!

Hozsannát zengett ott a tömeg,
hangosan királyt ünnepeltek,
látták Őt, de fel nem ismerték,
várták, mégis megölték.
Érezték, hogy hatalmasabb,
Isten Fia köztük halad,
kinyújtott kézzel csodát vártak,
de szívük maradt bezárva.

Had zengjek most hozsannát Neked,
Királyként had ünnepeljelek!
Látlak Téged, ismerlek Uram,
várlak, szemem vágyva kutat!
Hálámat terítem lábadhoz,
örömmel nevedet kiáltom,
ledöntöttem lelkem kőfalát,
vonulj be Jézus, szívem kapuján!

 

 

 

 

Dicső nagypéntek

 

A nagypénteki tömegben vajon felismernélek?

 

A nagypénteki tolongásban a szíved a szívemhez érne 

 

Óh,vajon mit mutatna az az átható tekintet?

 

Megbocsátást vagy vádlást látnék-e meg benne?

 

 

 

Tudnám-e,hogy az ember a kereszttel Isten Fia?

 

Tudnám-e,hogy halála az én bűnös életem megváltása?

 

Mit éreznék,szánalmat vagy hálát,szemébe nézve?

 

Megérteném-e már ott,akkor,mit tett értem.

 

 

 

Vagy talán csak állnék,állnék,némán ott a tömegben.. 

 

Talán elkísérném az úton végig a Golgota hegyre...

 

Vagy lehet,hogy elsötétülne fölöttem is az ég 

 

Remegne a föld és kárpit hasadna szét...!

 

 

 

De ott lettem volna! Látva,hogy folyik ártatlan vér. 

 

Hallottam volna szavát,amint bántóira megbocsátást kér.

 

Éreztem volna a szavaiban rejlő fájdalmát,

 

Ahogy haláltusájában Atyjához kiált.

 

 

 

És most itt állok előtted,a régi kereszt alatt.

 

Érzem,ahogy életemről bűneimet szent véred lemossa. 

 

Kezemről,lábamról lehullanak bűnöm láncai 

 

Kifolyt véred ma is,szívet,lelket megújít.

 

  

 

Mert Jézus vérében van a betegeknek gyógyulás.

 

Az Ő vére ad bűnös élet helyett halálból szabadulást. 

 

Jézus vére által a gyenge megújul,erőt kap.

 

Már tudom,hogy a nagypéntek milyen dicső nap!

 

 

Elvégeztetett

 

 

 

 

 

 

Elvégeztetett!                                             

 

A nap elsötétült,

 

a kárpit kettéhasadt.

 

A nagy mű elkészült,

 

Az ember bűntől szabad!

 

 

 

Elvégeztetett!

 

Megtört a bűn átka,

 

és kifizetve az ár.

 

Nincs már a bűn zsoldja,

 

ránk Krisztus kegyelme vár!

 

 

 

  

 

 

 

Feltámadott

 

 A kereszt üresen áll,

 

 A lélek megvívta a haláltusát. 

 

 A sziklasír lezárva,

 

 A szívekben sír a gyász és a bánat.

 

 

 

 Minden sivár és levert

 

 A házak között itt jár a félelem.

 

 Ott a nyomasztó csendben,

 

 Végző csatát vívott halál és élet.

 

 

 

Harmadnapnak hajnalán

 

 Jött dicsőségesen a feltámadás.

 

 A sír üres! Jézus él!

 

 Van vigasztalás,és újra van remény.

 

 

 

 Hol a fullánkod halál?

 

 A pokol elvesztette diadalát!

 

 Nincs kárhoztatás többé!

 

 Az ár kifizetve,megmosott a vér!

 

 

 

 Jézus él és Ő az Úr,

 

 Az igazság,az élet,és Ő az Úr!

 

 Megnyílt számunkra a menny!

 

 Jézus győzött és mi is győzünk velük!

 

 

 

  

 

  Virágvasárnapi választás

 

Jeruzsálem,a dicső város,
Melyet Isten magának választott.
Szent templomában lakik,
Hol dicsőségével megjelenik

 

Az emberek,a nyerészkedők,
Kapzsiságuk elűzte onnan Őt.
Mert tisztátalanná tették,
A bűnnel megrontották szentségét.

 

 Isten helyét,ahol lakozott.
Megfertőzte a sok gonosz.
Az imádsága hangos,
Vétkekkel teli hellyé változott.

 

 A nagy tömeg, a hozsannázó,
 Csak Királyt akart,de nem megváltót.
 A sok pálmaág és ruha,
Egy hősnek szólt,nem Jézusnak.

 

 Szabadságuk,mit akartak,
 A fontosabbat eltakarta.
Nem látták a Szabadítót,
Ki lelküket megmenti a haláltól.

 

Isten Fia csak sírt és gyászolt.
Fájó szívvel szánta a világot.
Kiért a mennyet otthagyta,
Szeretetét az el nem fogadta.

 

Inkább királyt,mint Isten Fiát!
Áldozatot,de nem a megváltást!
 Inkább gyilkost,mint életet,
Zsarnokságot,nem kegyelmet.

 

Hozsannázó,boldog emberek!
Szívetek Krisztus lakhelye legyen!
Szent templom mely tiszta,áldott,
Szíved,lelked kap szabadságot!

 

A nagy Király, az Isten Fia,
Bűnöd ára,Szent áldozat.
Szíved szabad,lelked élhet,
Vele együtt öröklétben!


    

 

 

 

 EMLÉKEZÉS NAGYPÉNTEKEN

 

 Szólt egy elgyötört hang:-Elvégeztetett!-

 

 Betelt az idő,a halál megérkezett.

 

 Voltak sírva gyászolók,mások örültek,

 

 Sokan nem értették meg a történteket.

 

 Nem értették a titkot,mely elrejtve volt.

 

 Hogy Aki a kereszten függ,Isten Fia volt.

 

 Nem látták,hogy a halál az élet győzelme,

 

 Mert Jézus legyőzte a gonoszt örökre!

 

 De Isten megmutatta dicső hatalmát.

 

 Megismerhette a föld végtelen uralmát.

 

 A halál órája sötétté változott

 

 Kihunyt a nap fénye,nem világított.

 

 A föld rengett,megmozdult minden.

 

 Semmi nem adott biztonságot itt lenn.

 

 Az emberek féltek mert nem volt menekvés,

 

 Isten ellen harcolni az ember mily kevés.

 

 

 

Még a templom kárpitja is kettéhasadt.

 

Mert az Isteni erő nem ismer határokat.

 

Jézus dicsőségét senki el nem veheti,

 

A halál hatalmát más meg nem törheti.

 

 

 

A kárhozat fölött diadalt aratott.

 

A kereszt a híd Mennyei Atyánkhoz.

 

Bűntől megtisztulva,szárnyalok szabadon,

 

Örömmel mondhatom:-Isten gyermeke vagyok!-

 

 

 

Hiába a súlyos kereszt,a korbács,a szögek,

 

A testet megölhetik,de a lelket sosem.

 

Sziklasírba zárni csak élettelent lehet,

 

De Jézus Krisztus Úr mindenek felett!

 

 

 

Hiába a nagy kő, fegyveres katonák,

 

Az Ő ereje mindenkor tesz csodát.

 

Most is,ma is,egyedül Krisztus győz,

 

Ha az ó ember meghal,új életet ad Ő!

 

 

 

                 

 

                                Képtalálat a következőre: „húsvéti sordíszek”

 

 

 

 

 

 

 

 

 

             

 

 

 

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 1
Tegnapi: 3
Heti: 48
Havi: 240
Össz.: 40 969

Látogatottság növelés
Oldal: HÚSVÉTIi versek
Fehér Yndigó - © 2008 - 2018 - feheryndigo.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »