A nevem: Bordásné Váradi Mariann Krisztina

  Feleség, anya, testvér és barát.

 Hálás vagyok amiért elmondhatom magamról, hogy     megelégedett, teljes és   boldog életet élek.

 Életem során átmentem fájdalmas, örömteli,   nehezebb és   könnyebb időszakokon.

A hitem, a vidám szívem és a pozitív jövőbe  tekintés mindig  segített a túlélésben és a tovább lépésben. Erősebbé, bölcsebbé és gazdagabbá váltam általuk.

A verseimmel, az írásaimmal és a posztjaimmal arra törekszem, hogy minél több emberhez eljusson az üzenetem: „Éljünk vidám szívvel és vidítsunk fel másokat is”.

MEGJELENTverses könyvem is erről szól.

Az életről, hétköznapokról, érzésekről, hitről, Istenről.

Az oldal célja az, hogy bemutassam az élet örömteli oldalát és
bizonysága legyen annak, hogy mindig van lehetőség újat kezdeni
és újra tervezni.

Szeretnék megszólítani másokat és szeretném, hogy engem is megszólítsanak mások.

Emlékezni és emlékeztetni akarok arra,
hogy: Változni soha nem késő, de túl késő lehet!

https://www.facebook.com/groups/gondolatokateraszon

  https://www.instagram.com/gondolatokateraszon/

https://www.youtube.com/playlist?list=PLT229SiP7vwFQzw7Yi5cNLKQVgtcAcqt1

 

Vers rólam

Az életem lapjain a sorokat érzéseim írják,
Mit érez a szívem, mikor leüt egy- egy dobbanást.
Mit fog meg a lelkem, a perc tört része alatt,
Mit diktál a gondolat, ha egyszer szárnyra kap.

Az érzéseim soraival betelik egy egész oldal,
Ki belepillant, azt várja ott , számtalan indulat.
Ki érdeklődve olvassa, megrázó élmény,
Ki felszínesen átfutja, kacat és szemét.

Az oldalak megtelve aztán már, fejezetekké válnak,
Ott lapul életem része minden kis tollvonásban.
Ott találkozik össze a jelen és a múlt,
Ott láthatóvá válik, mi rég elhalványult.

Az életem lapjain a sorokat érzéseim írják,
Benne gyűlik össze minden, bár ezt nem sokan látják.
Benne él a félelem, harag, düh és közöny,
Benne él a szenvedés, fájdalom és a könny.

Az érzéseim soraival betelik egy egész oldal,
Benne gyűlik össze mind, mit látni nem akartak.
Benne él a szeretet, öröm, báj és mosoly,
Benne élnek szép szavak, a jóság és humor.

Az oldalak megtelve aztán már, fejezetekké válnak,
Benne gyűlik össze mind, mit látni véltek rajtam.
Benne él a gyermekkor, vágyak, cél és tudás,
Benne él az ifjúság, szerelem, házasság.

Hogy a könyvben melyik résznél tartok, azt sajnos én nem tudom,
Mint sebes vonat, az életem, olyan gyorsan robog.
De tudom, hogy élni jó és szeretni érdemes,
Éppen ezért kitárom egészen a szívemet!

Hogy meddig írom még a könyvem és befejezni hogy fogom,
Nem tudom, de egyben azért egészen biztos vagyok:
Harsány kacaj, forrongó vér, megbocsátó ölelés,
Az érzelmek vad hulláma, bizony ez vagyok ÉN!

 

---

 

Oldal: MAGAMRÓL
Váradi Krisztina - Gondolatok a teraszon - © 2008 - 2024 - feheryndigo.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat